Francia gyökerek

Franciaországban az angolszász mintát kissé átalakítva vették át. A francia gyökerek alapjáért – melyet közvetlenül a császár munkássága jelent - egészen a napóleoni időkig kell visszanyúlni. Ekkoriban ugyanis a korábbi középiskolákat felváltották a különféle líceumok, s a kor kiemelkedő eseményének számított az „Université Impériale” (az ún. császári egyetem) megalapítása, mely kihangsúlyozta az uralkodó oktatásnak szentelt figyelmét. Az egyetem alapjaival együtt a felsőoktatáson belüli önálló tanárképzés kereteit is lefektette. Ennek köszönhetően a két év múlva, 1808-ban elindított, és rövid idő alatt legendás hírűvé vált tanárképző intézmény, az École Normal Superieure hosszú működése során mindvégig folyamatosan élő, nagy megbecsüléssel övezett példaként is szolgált. Az intézményből nyerte a későbbiekben a köztársasági Franciaország a legjelentősebb államférfiakat – például Paul Painlevé és Jean Gaston Darboux matematikusok, Édouard Herriot író, irodalomtörténész - illetve magyarországi vonatkozásban is követendő példaként szolgált.

A francia felsőoktatási rendszert vizsgálva jól látható, hogy kétféle intézménytípus különül el erőteljesen egymástól: a bentlakásos jelleget magukon viselő különálló kisméretű elitegyetemek, az ún. grande école-ok, valamint az egyetemek. Előbbibe egy kétlépcsős, szigorú rendszerrel lehet bekerülni, melynek első foka a gimnáziumi érettségit követő felvételi, az ún. classe préparatoire, ami az első két évfolyamnak felel meg a felsőoktatásban. Sikeres teljesítése után újabb felvételi révén lehet a következő három évre bekerülni. A grande école-ok esetében az elit kifejezés nem túlkapás, ugyanis még a francia társadalom általános vélekedése szerint is a rendszer csak a tehetősebb társadalmi rétegekbe tartozók gyerekeinek teszi lehetővé a sikeres követelmény-rendszer teljesítéséhez elengedhetetlen feltételeket.

Kövess bennünket!

Események