Hazai gyökerek

Magyarországon a szakkollégiumok története a XIX. századig nyúlik vissza. A szakkollégiumok elődjének a báró Eötvös József által 1895-ben alapított az Eötvös Collegium-ot tekintjük. A kollégium – melynek saját épületében tartották a kurzusokat - nem csak a színvonalas tanárképzés megvalósítását tűzte ki céljául, sokkal magasztosabb célokat is szolgált: Eötvös József és Trefort Ágoston fölismerték, hogy a külföldi tanulmányutak támogatásában – s ezzel a magyar–nyugat-európai kulturális és tudományos kapcsolatok ápolásában – jelentős részt kell vállalnia az államnak. Ennek hátterében Magyarország korabeli erős Habsburg függősége állt, mely belügyei intézésében többé-kevésbé önálló döntéshozást engedélyezett, ám külpolitikailag mindenkor a dinasztikus, status quo megőrzésére irányuló törekvéseknek volt alárendelve.

Az Eötvös Collegium-ban ennek köszönhetően jelentek meg például az önképzést elősegítő, az egyetemi kötelező képzésekhez szorosan kapcsolódó, de azokon néhol túlmutató önálló kurzusok és a nyelvoktatásra helyezett hangsúly. Egészen 1927-ig működött, 1958-tól napjainkig a régi hagyományok bizonyos elemeinek felelevenítésével az ELTE egyik kollégiumaként működik.

A történelmi gyökerek között a Klebelsberg Kunó által kidolgozott Collegium Hungaricum ösztöndíjprogram is fontos szerepet tölt be. Segítségével az általában egy esztendőt vagy annál hosszabb időt külföldön töltő fiatalok nem csak tudásukat mélyítették, de többnyire megtanulták kicsit kívülről is szemlélni hazájukat és alkalmuk nyílt tudományos és kulturális párbeszédet folytatni más nemzetbeliekkel. Ez olyan külföldi kapcsolatok építésére adott lehetőséget, amelyeket életük végéig nem csak a saját, de hazájuk érdekében is kamatoztathattak és használhattak.

A népi tehetséggondozás ügyét a népi mozgalom emelte a közgondolkodás fókuszába.  A tehetséges, szegényparaszti sorban élő fiatalok önerőből nem törhettek ki a zsellérek, cselédek sorából.  Ezek hatására körvonalazódott a népi kollégiumok gondolata, mely elsődlegesen a XX. századi Magyarország népi íróitól származik, olyanoktól, mint Móricz Zsigmond, Németh László, Veres Péter, Erdei Ferenc, Kovács Imre és mások. A mozgalom születésénél bábáskodó írók és szociológusok célja a vidéki – főleg paraszti – származású fiatalok segítése volt a tanulás, mint az értelmiséggé válás eszköze biztosításával.

A kezdeményezés hatására néhány év leforgása alatt közel 150 kollégium alakult meg, melyek közül az elsőt egy diákszervezet, a Parasztfőiskolások Közössége hozta létre 1939-ben Bolyai Kollégium néven (később Győrffy Kollégium). A háborút követően lassan újraindult a népi kollégiumi mozgalom, bár egy ideig csak két kollégium működött: az újjáalakult Györffy Kollégium és a történészhallgatókat tömörítő Petőfi Sándor Kollégium. Az ő kezdeményezésükre és a folyamatosan alakuló intézmények szervezésére és önálló irányítására alapították meg 1946. július 16-án a Népi Kollégiumok Országos Szövetségét – azaz a NÉKOSZ-t –, amelynek vezetésében kommunista és parasztpárti fiatalok vettek részt.

Egy-egy kollégium élete színes programokból tevődött össze, ahol a szakmai képzésen túl a közösségi élet is előtérbe került. Ez már rögtön kiderült a kollégiumi felvételinél is, ahol nem csupán szakmai, hanem közéleti-társadalmi kérdéseket is feltettek, valamint a politikai irányultságú kérdésekkel már megszűrték a diákokat politikai alkalmasság szerint is. A sajátos képzési programban helyet kapott a dal, a tánc, a játék, az irodalom, az írásművelés, valamint a változatos művészi tevékenységek, de kiemelt szerepet töltött be a sport is. A kollégistáknak lehetőségük volt kirándulásokon való részvételre, és a külföldi kapcsolatok ápolása, a közösségi tevékenységekbe való bekapcsolódás is jelentős volt: feladatként tűzték ki egy nyugat-európai és egy szomszédos országbeli nyelv elsajátítását, valamint aktív részvétellel társadalmi munkát végeztek nemcsak belföldön.

1948-ra 158 népi kollégium működött, melyek rendszere behálózta az egész országot, minden megyében és számos kis- és nagyvárosban létesült ilyen intézmény, amelyekben 9500 kollégista élt és tanult. A főiskolás, középiskolás és általános iskolás kollégiumok mellett működtek olyan intézmények is, melyek a mai szakkollégiumoknak feleltek meg, így például a Békéstarhosi Zeneiskola vagy a Derkovits és a Nagy Balog János Művészeti Kollégiumok.

A kezdeményezést máig a múlt század egyik legsikeresebb pedagógiai kísérleteként tartják számon, melynek köszönhetően a tehetséggondozást előtérbe helyező kollégiumok falai közül olyan hírességek kerültek ki, mint Bacsó Péter, Jancsó Miklós, Kardos László vagy Nagy László.

Legendás dalukból eredően a második világháború és a rendszerváltás közti időkben tevékenykedőket gyakorta a "fényes szelek" nemzedékeként említik a források.

Kövess bennünket!

Események